Szomorúság

Az egymást követő kiábrándulások, melyeknek sora előreláthatólag még hosszú lesz (...) az az óriási bér, amit a legkisebb élvezett örömért elkerülhetetlenül fizetni kell.

Ki akarná a bánatát megosztani? Megosztani a csokis sütit lehet. (...) A bánat arra való, hogy eltemessük az ágy végébe egy halom pokróc, paplan és ágytakaró alá, hogy olyan nagy súly fedje be, hogy soha többé ne tudjon kibújni. A bánatból egy darabot se kér senki.

Csak egy fájó szív érti igazán azt, amikor egy másik szív fáj.

Arra készülök, hogy elhagyjam magam. Annyi mindent elhagytam már az életben, az nem lehet, hogy éppen magamat ne legyek képes elhagyni.

Minden reggel, amikor úgynevezett "új napra" ébredek, kedvem lenne újra lehunyni a szemem és nem fölkelni az ágyból. De muszáj.

Valami volt.

Mint mikor megakad az óra
s tovább ketyeg,

egy szomorú angyal szivárványra mosolyog
és újra pityereg.

Mikor a remény már sokadszor felcsillan, majd az ember szeme láttára hirtelen szertefoszlik, nehéz megbékélni az újabb kiábrándulással.

Hazudjunk valamit.
Ennél bármi jobb.

Kiábrándító volt. De az emberek túlteszik magukat a csalódáson. Különben mind felakasztanánk magunkat, nem?

Nincs keserűbb dolog a világon, mint a jóvá nem tehető csalódás.

Amikor arra jössz rá, hogy körülötted valójában minden mű, és csakis a pénz tartja össze a dolgokat, igazi szeretetet viszont soha nem tapasztaltál, akkor simán elmegy a kedved még az élettől is.

Szakítani ezzel az üres szívvel - elvetni mindent, ami kiszárítja. Ha másutt vannak az éltető vizek, miért maradnék?

Megfigyeltem, hogy a lelki sérülés százszor jobban fáj, mint a fizikai. Én például rengeteg sérülést hordozok magamban, és nagyon nehezen viselem őket. Nem tudom elviselni, ha hűtlenek hozzám, nem tudom elviselni az érzelmi zsarolásokat, a veszteségeket egy kapcsolatban. Ez az oka, hogy már nem tervezek semmit, nincs jövőképem, nincsenek álmaim, a boldog jövő elérhetetlen távolságban van.

Csakis saját magadra számíthatsz a világon. Az igaz szerelem csak a tündérmesékben és az üdvözlőlapokon létezik.

Elfelejteni, hogy gazember voltál,
És szerettél, ahogy tán senki még.
Tolvaj is voltál, álmot raboltál.
Bánatomban beborul az ég.

Kiűztek a paradicsomból.
Azóta - kezdet óta - keresem.
Van. De mindig másutt,
nem ahol én.
Ezért sodródom tétova
szélfútta levél.

Azt hiszem, mindig is ez volt a bajom. Mindig többet vártam, mint amennyit kaptam.

Ösztönösen tudtam, hogy ez a szakadás, amely tegnap keletkezett a szívemen, egész életemben fájni fog. Mostantól ez is hozzám tartozik. Idővel majd könnyebb lesz - legalábbis így szokták mondani. De engem nem érdekelt, begyógyítja-e majd a sebemet az idő, vagy sem.